A gyerekek kedvenc ünnepe a Karácsony, ezzel a 4/c-sek is így vannak. Idén a várakozás örömét a Mikulás Manócskái tették még izgalmasabbá osztályunkban, s hogy hogyan azt mindjárt el is mesélem.

December 1-jén, egy szerdai napon Éva néni, az egyik pedagógus asszisztens állt az osztálytermünk ajtaja előtt. A futárszolgálattól hozott egy csomagot, amely egy adventi, 22 napos, fenyőfa alakú kalendáriumot és egy kísérő levelet rejtett. A levél a Mikulás Manócskáitól érkezett, és egy adventi kalandozásra hívtak minket.
Minden tanítási nap ki kellett nyitnunk egy ablakot a kalendáriumból, ahonnan az aznapi feladat rejtekhelyét ismerhettük meg. Naponta más-más páros kutatta fel a különböző helyeken lapuló borítékokat és a jó megoldásokért járó meglepetéseket. Volt, hogy Paloma néni széke aljára ragasztva találtuk meg, volt, hogy az udvari tornapályán, a szertárban, az osztálytársunk kabátja ujjában lapult, még az igazgatói irodában is kellett keresni, de a legemlékezetesebb az volt, amikor az egyik osztálytársunk technika dobozában rejtőzött. Minden alkalommal más típusú feladatot kaptunk a Manócskáktól, hol az eszünket dolgoztatták meg, hol az ügyességünket tették próbára. Kaptunk matematika és nyelvtan, valamint tangram feladatokat, ültettünk Luca-napi búzát és a Manócskák számos logikai és ügyességi kihívások elé is állítottak bennünket. A szívemnek legkedvesebb feladat az üres üvegen pihenő pinpong labda lepöckölése volt. Ezzel igencsak meggyűlt a bajunk.
Ezen kívül minden nap egy puzzle-t is kaptunk a feladatok mellé, melyet kirakva egy szájjal-lábbal festett kép tárult elénk, hátoldalán egy-egy betűvel. A játék végén a betűket megfelelő sorrendbe téve egy mondat kerekedett belőle: Boldog Karácsonyt!

Mindnyájan nagyon igyekeztünk bizonyítani a – rejtvények megoldásában – a sok-sok huncut Manócskának. Roppant hálásak vagyunk nekik, hogy minket választottak erre a kivételes adventi kalandozásra, mert vidámmá és lendületessé varázsolták az év utolsó tanítási napjait.

Boross Zsolna 4/c.